Megélhetésükért tüntettek a mentők


Szerdán tüntettek a mentődolgozók. Sajnos az eseményről tudósítani nem tudunk, tekintve, hogy a Kiskunhír keddi lapzártával van megáldva. A demonstráció „margójára” mindenképp írni kívánunk, tekintve, hogy nem csak annak a néhány ezer mentősnek a sorsát befolyásolja, hogy is bánik velük az állam. Mindannyiunk isszuk, ihatjuk a levét, ha az életünk potenciális megmentői bedobják a törölközőt.

Mentők… Hóban, fagyban, esőben, éjjel-nappal jönnek értünk, ha bajban vagyunk, és sok esetben a tizedik emeletről cipelnek le még akkor is, ha netán 120 kilósra híztunk volna. Ők azok, akiket azonnal tárcsázunk, ha baj van, és sok esetben órákig küzdenek egy-egy életért. Vegyük sorra, mit is tesznek értünk ők, akiket jobb esetben csak szirénázva elsuhanni látunk.

Először is, tanulnak. Nem keveset. Ahhoz, hogy valaki „csak” mentőápoló lehessen, először is az általános ápoló és asszisztensi szakot el kell végeznie, majd a mentő-szakápolói iskola és vizsga következik. Ám ezzel nincs vége. Folyamatos képzések várnak még rájuk, egészen addig, hogy vénás injekciót adhassanak, infúziót köthessen be a betegnek, hogy legalább a kórházig életben tartsák. A mentő a legnehezebb szakma. A mentőszakember kicsit szülész, kicsit baleseti sebész, kicsit belgyógyász, de nagyon oxyológus. Az oxiológia a sürgősségi betegellátás tan, benne minden olyan egészségkárosodással, ami előfordulhat egy rosszullét, vagy baleset alkalmával. A mentőszakembereknek nem adatik meg az a luxus, hogy az emberi szervezet működésének csak egy szegmensét ismerjék, neki úgy kell tudni mindent az emberről, hogy ne jöjjenek zavarban egyetlen eset kapcsán sem. És itt még „csak” a mentőápolókról beszéltünk. Megközelítően ugyanilyen ismeretekkel kell rendelkeznie a mentő-gépkocsi vezetőjének is, hiszen egy baleseti helyszínen ő is pont ugyanúgy részt vesz az ellátásban, mint a mentőegység többi tagja, hibás tehát az a feltételezés, hogy ő csak a helyszínre viszi az egészségügyi személyzetet. Nem. Ő is tagja, és értékes tagja az egészségügyi személyzetnek. Gondoljunk csak egy tömeges jellegű balesetre, ahol öt, vagy annál több sérült van. Ott mindenkinek toppon kell lenni.

Felettük a ranglétrán az úgynevezett mentőtiszt áll, akit hivatalosan diplomás oxyológusnak hívnak. A mentőtiszt az „orvos” a kocsin, mellette is ápoló és sofőr van. Főiskolát végzett, és közel a mentőorvos beavatkozási jogkörével rendelkezik. A különbség talán annyi, hogy a tiszt nem ír receptet. Az egészségügyi szakközép és mentő-szakápolói képesítés után jelentkezik a mentőtiszti főiskolára, ahol három éves – munka melletti – főiskolai képzésben szerzi meg azokat az ismereteket, melyek a fentebb már említett, valamennyi egészségkárosodás gyógyítására használ majd fel. Igen, gyógyításra. Mert az Országos Mentőszolgálat egyike a világ azon kevéske mentőszolgálatának, aki nem csupán a „gázpedál terápiát” alkalmazza, hanem gyógyító munkát is végez. A legtöbb mentőszolgálat csak felkapja a beteget, vagy sérültet, és eszeveszett tempóban beviharzik vele a legközelebbi kórházba. Mi nem, mi gyógyítunk is, megadva ezzel az esélyt a beteg túlélésére, vagy maradéktalan gyógyulására. Hiszen azt mindenki tudja, a legfontosabb az elsődleges ellátás. Ha az elmarad, vagy hibás, a beteg később kárát látja, ha túléli egyáltalán…

Jó érzés támaszkodni a mentőkre, felemelő a tudat, hogy vannak. Pánik van? Ott a 104, és már jönnek is. Jönnek? Még igen. De meddig? Ma a mentőápolók a minimálbér körüli fizetést kapnak, ami ugye alig lépi túl a százezer forintot. A mentőtisztek sincsenek elkényeztetve, nem kell nekik sarokházat építeni a bérükből. Ahhoz, hogy megéljen a mentődolgozó, esetenként másod-, harmad állást kell vállaljanak, különben még a csekkekre sem elég az (éh)bérük. Aztán szépen, sorban rájönnek, hogy ezt a minimálbért máshol meg is tudják többszörözni, egy sokkal biztonságosabb munkakörben. Mert az életmentés nem az. Nagyon nem.

A legrohadtabb, a stressz

Megtermett mentőautóval szirénázva cikázni a forgalomban, hogy mielőbb egy helyszínre érkezzenek, már önmagában megterhelő. Az internet teli, s teli olyan videókkal, ahol jól látszik, micsoda veszélynek van kitéve a mentőautó személyzete, és ezer meg egy esetben csak a mentő-gépkocsi vezetőjének rutinja menti meg az ő életüket is. Ez a stresszhelyzet nem csak a sofőrt érinti, a kocsiban ülő személyzet is ki van téve ennek. A stressz a leggyilkosabb, a mentődolgozón nagy része infarktusban hal meg.

A betegek

A „mentősök” – helytelen, de köznapi kifejezés – mindenféle beteggel, mindenféle betegséggel találkoznak. Hol egy teljesen letetvesedett, ápolatlan, alkoholista életéért küzdenek, hol egy fertőző májgyulladásos, vagy AIDS-es beteget látnak el, vagy szállítanak. A fertőzésveszély akkor is komolyan fennáll, ha léteznek bizony védőfelszerelések is a mentőautóban.

A fizikai megterhelés

Ne említsünk mást, csak a hordágyat. Az valamikor 20-30 kilogramm volt önmagában, még a NYSA mentők idején. A mai modern kocsikban már lényegesen könnyebb ágy van, de van súlya üresen is, higgyék el! És erre tegyünk fel a nyolcadik emeleten egy 130 kilós beteget, vigyük le a szűk lépcsőházon keresztül. Tegyük ezt naponta, egy életen át.

A fentiek fényében, csak két kérdés maradt: Miért kell a mentőknek demonstrálni? Miért nem becsüljük meg őket inkább?

Hozzászólások